Gelénes rövid története



Gelénes község a Beregi- síkságon fekszik, Nyíregyházától mintegy 80 km-re észak-keleti irányban. A községet négy falu határolja: Csaroda, Vámosatya, Barabás és Beregdaróc.


Sok település neve hallatán tudjuk, honnan ered. Nincs ilyen egyszerű dolgunk Gelénes esetében. A Gelénes név eredetének három változata ismert.


Az egyik változat szerint a falu a Gál névről kapta a nevét az 1300-as években. Ekkor a lakosság népes hitközösséget képezett és templomukat is Szent Gál tiszteletére emelték. Az ebben az időben keletkezett okmányokban a helység a Gellyanus néven szerepelt, amelyből később Gellenus, Gelvénus, Gyljenus, majd Gellienes, végül a mai Gelényes, Gelénes elnevezés alakult ki. A második változat a nép ajkán keletkezett. Eszerint községünk neve a gém szóból származik. A települést ugyanis hatalmas mocsaras terület vette körül, ahol előszeretettel tanyáztak a szürke gémek. A harmadik feltevés szerint a település neve a legelőn található gémeskutakkal hozható kapcsolatba. Természetesen az sincs kizárva, hogy a három változat kialakulása összefüggésben áll egymással.


A község nevét először 1301-ben említették, ekkor a Gutkeled nemzetségből származó Daróczi család birtoka volt. A pápai tizedlajstrom bizonyítja, hogy 1333-ban a település Miklós nevű papja 3 garast fizetett pápai tized fejében. Ebben az időben a Csaronda és a Mic patak által körülvett terület kiemelkedő részén egy földvár állt árokkal megerősítve, melyet a XV. században az Upor család birtokolt. A várat Mátyás király, Upor László jogtalanságai miatt leromboltatta. 1524-ben Perényi János szerezte meg és újította fel a lerombolt várat. 1567 tavaszán tatár csapatok törtek be a faluba és mindent elpusztítottak. A lakosság nagy része azonban megmenekült, mivel a faluhoz tartozó Sid nevű faluhelyre menekültek. Ide a tatárok nem ismerték a bejáratot, így nagy részük belefulladt a mocsárba. A falut később újjáépítették és a Haller család birtokába került. A tulajdonosok egymást váltogatták, 1658-ban Barkóczy László udvarháza állt benne. 1661-ben Gelénes szabadságlevelet kapott. A község elhelyezkedésére vonatkozó első írásos adatokat Fényes Elek rögzítette 1851-ben: „Gelényes, magyar falu, Beregh vmegyében, Kaszonyhoz 1 1/2 órányira: 8 r. kath., 484 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Van jó földe, rétje, legelője, fája elég. F. u. Bárczy, Péchy, Józsa, s m. Ut. p. Beregszász.” (Fényes 1851). Ekkor, mint látjuk, a legfontosabb adatokat rögzítette: a lélekszámot, a vallási irányzatot, a jelentősebb földesurak nevét, valamint a közeli városokat.


A falu gyakran adott helyet megyegyűléseknek, melyet a megyei jegyzőkönyv bizonyít. Az 1880-as években 645 ember élt a faluban, 1938-ban már 805 fő. Ekkor az itt élők nagy része kisiparos vagy gazdálkodó volt. 1944-ben elhurcolták a „malenkij robotra” a falu 18-55 éves korú férfi lakosságát. Az embertelen körülmények között kényszermunkát végző elhurcoltakból 48-an soha nem tértek haza. A szocialista rendszer időszakában a falu közigazgatásilag a Barabási Tanácshoz tartozott és a lakosok a Barabási Termelőszövetkezetben dolgoztak. Ebben az időben épült meg az óvoda, iskola, posta és a kultúrház, amely otthont adott az ifjúsági klubnak, a könyvtárnak és a nagyobb rendezvényeknek. A rendszerváltást követően a két falu közigazgatásilag kettévált és megalakult a helyi önkormányzat, amely ma a Gelénes- Vámosatya Körjegyzőséghez tartozik. Megválasztották a polgármestert és a képviselő testületet, mely személyi változásokkal, de ma is dolgozik.


A reformáció hatására a falu egész lakossága már a XVI. század elején református vallású lett. Első templomunk a XIV. században épült, gótikus stílusban. Ennek a templomnak a felújítására gyűjtöttek 1745-ben, majd 1770 körül egy fatornyot építettek a templom mellé. 1900-ban ismét felmerült a templom felújításának gondolata, de a lakosság nem találta szükségesnek. Végül 1910-ben felépítették a ma is álló templomot, melyhez a telket Podmaniczky Gézáné adományozta. A templom úrasztali készletei közül a legrégebbi egy ezüst áldozópohár 1694-ből, valamint említést érdemel az 1765 óta jegyzett egyházi anyakönyv is. A település jeles szülötte Dévay Lajos református lelkész, aki egyháztörténettel foglalkozott.


A település belterülete: 101 ha, külterülete körülbelül 2000 hektáron terül el, melynek jelentős hányada a Szatmár- Beregi Tájvédelmi Körzet részeként természetvédelmi oltalom alatt áll állat- és növényvilága miatt. A község területén található a védett Zsid- tó, a Bockereki erdő és Vámosatya községgel „közösködünk” a Büdy- vár romjain is. A Bockereki erdőről benyomásait így összegezte az 1965-ben itt járt Szabó Pál: „Történelmet lehel ez a táj.(…) Valahány falu, kastély, útfordulat, megannyi nagy és szép történelem. A régen elment emberek, hősök szelleme él itten szerte! S döbbenetes, hogy az emberi lélekben milyen húrokat pendít meg a szél…” (Historia 2003: 161)